Aurorok vs. Halálfalók // HP fanfiction #1
Severa eszméletlenül büszke volt, mikor kishúga csatlakozott a Halálfalókhoz.
Tudni való volt, hogy a River család mindig is pártolója és gyakorlója volt azoknak a dolgoknak, eszméknek, személyeknek, amiket, vagy akiket a mugli védelmező társadalom talán elítélt. Felmenőik között számos személy nyíltan támogatta annak idején akár maga a híres Grindelwald eszméit, miszerint a varázslóknak nem bujkálniuk kéne, hanem vezetni a társadalmat. Így amikor Lord Voldemort megjelent és hirdetni kezdte Mardekár tanait, és a tiszta-vérűség újra divatba jött, nem volt csoda, hogy a River család elsők között kezdte támogatni a Nagyurat.
Pár éve kezdődött az egész, és amint hivatalosan lettek Halálfalók is, Severa az első volt, aki csatlakozott közéjük - és büszke is volt rá, hogy első generációs halálfalónak mondhatta magát.
Bár szülei nem viselték a sötét jegyet, büszkék voltak rá, hogy lányuk a Sötét Nagyúr csatlósa lett.
Középső lányuk, Sienna nézeteiről a család nem igazán tudott, és voltak kétségeik, de Severa derűlátó volt, és mindig azt hajtogatta, hogy ő is csatlakozni fog majd a Sötét Nagyúrhoz, amint végleg hazatért.
Miután én a Hugrabugba kerültem, szüleim nemigen bíztak benne, hogy kisebbik lányuk is követni fogja majd ezt az utat. Viszont aznap, kaptam meg a Sötét Jegyet én is, így ennek okán egy nagyobb ünnepséget is rendeztünk.
Persze, mindenki úgy tudta, ez csak valami hivatalos és fényűző esemény, ahogy az arisztokrata családnál lenni szokott – s részben igaz is volt, River papa ugyanis a Minisztériumnál dolgozott, és anyagilag bőségesen támogatott minket, így nem kis befolyása volt – szóval hivatalosan ez megint valamiféle jótékonysági bálnak volt előadva.
Így nem csak az újdonsült szenzáció, Voldemort, szimpatizánsai voltak itt, hanem Minisztériumi emberek, egyéb hírességek, így Aurorok is. Persze ekkor az Aurorok sem tudtak még rábizonyítani semmit a Halálfalók destruktív delegációjára, sem egyenként a tagjaira, sem kollektíven, azonban az eszesebb nyomozók már sejtették, hogy kitől mire számítsanak.
Én amikor végeztem a Roxfortban, eldöntött kérdés volt az, hogy Halálfaló legyek. Anyáék nem igen bíztak bennem és ezt felháborítónak találtam. A Hugrabugosok nagy álszentek. Nem csoda hogy oda kerültem, én magam is mindig álszent voltam. Megtévesztésnek hívják. Nővérem persze nagyon büszke volt arra, hogy Halálfaló lettem.
- Szia. - Néztem fel végül könyvem felül. -
Mi járatban? Azt hittem már rég töltöd magadnak az italokat. - Mosolyodtam el és fejemben már láttam is, ahogy Sevra az est végére a virágos kertbe fog kikötni.
- Te még olvasol? - nézett lányra kissé meglepve. -
Hát téged ünnepelünk, rég készen kéne lenned, kiöltözve, meg minden. - Vágott értetlen fejet. Ránéztem az órára, majd elcsodálkoztam. Ismét elszaladt az idő és én észre se vettem.
- Bocsi, elszaladt az idő. Tudod milyen vagyok. - Mosolyodtam el. -
Kiválasztod a ruhám amíg letusolok? néztem bizalmasan Sevrára.
- Még szép! - Mondta vidáman, és a szekrényhez lépett.
Fél órát töltöttem a zuhany alatt, majd törölközőbe csavartam magam, és kiléptem a szobámhoz tartozó fürdőből. Egy fekete, nagyon elegáns egyberészes ruha hevert az ágyamon, mellette egy fekete magassarkúval. Severa hasonló darabot mint ami rajta volt, annyi különbséggel, hogy az enyémnek rövid ujja volt, megspékelve egy ízléses fodorral, ami különlegessé tette.
- Nem lepődtem meg. - Kuncogtam. -
- Nézzél is ki jól. Fontos ez a mai nap. - Mondta Sevra, és még nem is tudta milyen jelentőségteljes ez a nap, és mennyi mindent meg fog változtatni.
- Ez csak egy buli. - Néztem rá unottan. -Vagy terveztél talán egyebet is? - Kérdeztem gyanakvón.
- A Nagyúr és apa is nagyon elégedettek a képességeiddel, és azzal, hogy meg tudtál vezetni mindenkit. - Csicsergi büszkén. -
Máris megkaptad az első feladatodat tőled, és bizonyíthatsz nekik. De nem akarom lelőni a meglepetést, elvileg én sem tudhatok róla. - Mondja, de persze legilimensként - amit nem reklámoz, így kevesen tudják, és néha szülei is megfeledkeznek róla -, kiolvasta apja fejéből.
- Mégis milyen feladatról van szó? - Néztem rá és kezdett rossz előérzetem lenni. El is felejtettem, hogy a halálfaló élet ilyen. Megteszed azt, amit a Nagyúr kér, vagy megöl. Ilyen egyszerű.
- Majd apa elmondja. Meglátod. - Kacsint rá, majd belém karolt, mire elmosolyodtam. -
Mehetünk is! - Azzal kiléptünk a szobámból. Végigmentünk a második emeleti előszobán, majd leballagtunk a lépcsőn, amin vörös kárpit virított.Körbenéztem. Rengetegen eljöttek és természetesen a 95 százalékát még csak látásból sem ismertem. Természetesen minden szem ránk szegeződött. Sevra nagyon élvezte az egész helyzetet, és bájosan mosolygott mindenkire.
Mikor le értünk a lépcsőn, megpillantottam apánkat, aki egy fiatal férfival beszélgetett.
- Azért remélem, ma este ez megváltozik. Van valaki, akit szeretnék magának bemutatni. - Kaptam el apa utolsó mondatait. Vajon miről beszélhetnek? Rossz előérzetem csak növekedett. Nem tetszik nekem ez az egész helyzet.
- Logan, biztosan találkoztál már az idősebb lányommal, Severával, ő pedig itt a legfiatalabb, Aquila. mutatott be minket az alaknak.
- Lám-lám ismét összefutunk. - Mosolygott tovább Sevra. Látszólag nagyon jól szórakozott. - Gratulálok az előléptetéséhez. Azt hiszem ez idáig még nem volt alkalmam.
- Helló. Örülök hogy találkozunk. - Küldtem felé egy pimaszul magabiztos mosolyt.
- Jó estét, Sevra köszönöm. - Nézett ránk. Szemébe látszódott a nemtetszés. Ezek szerint ismerte a nővéremet és az arckifejezéséből ítélve, nem kedvelte. Meg tudom érteni miért. A testvérem nagyon ördögi, főleg az aurorokkal szemben.
- Severa, szórakoztatnád a vendéget kérlek, amíg én váltok a húgoddal pár szót? - Kérdezte apa, majd el is vezetett, ezzel Logant és Severát magára hagyva. Hatalmas gombóc nőtt a torkomban, mint általában mindig, amikor apámmal kettesben vagyunk. A terem egyik távolabbi pontjához sétált, ahol biztos volt abban, hogy senki sem figyelt ránk, majd belekezdett.
- Maga a Sötét Nagyúr kért meg, hogy közvetítsem feléd az első megbízásodat. Tudod, kislányom, ez a Reidar fickó, nem egy akárki. Ő a vezető auror, és nagyon örülnénk neki, ha pár információt ki tudnál édesgetni belőle, ami hasznos lehet a Nagyúr számára. - Vázolta fel a helyzetet. -
Ha át tudnád állítani a mi oldalunkra, az még jobb lenne. Tudod már, mire gondolok?
- Igen, de mégis hogyan? Nem úgy néz ki a férfi, mint aki nagyon ismerkedni akarna. - Pillantottam a fickóra észrevétlenül.
- Még nem, de ez majd változni fog. Bízom a képességeidben. - Mondta majd küldött egy bizalmas mosolyt. Apa úgy érti hogy...? Nem, bizonyára tévedek.
- De ugye nem kell vele flörtölnöm vagy ilyesmi. - Nevettem kínosan és a világon mindennél jobban vágytam arra, hogy apám vegye a poént.
- Pontosan ezt kell tenned. A szerelméért az ember bármit megtenne. Elmond neki mindent. Nekünk pontosan ez kell. - Erre a gondolatra felfordult a gyomrom. Ezt nem gondolhatják komolyan. A pasi még csak nem is bír engem. Báár, ha jobban megnézem, nem rossz egy fickó. Ki is használhatnám az alkalmat. Egy kis hancúrozás sosem árt.
Rendben apa. - Húztam széles mosolyra az ajkaim. - Ha ez a Nagyúr kérése, akkor legyen.
- Ez a beszéd. - Paskolta meg a hátam, majd vissza vezetett a többiekhez.
- Olyan feszültnek tűnik. Csak nem túl sok a munka? - Hallottam Sevra gúnyos hangját majd láttam a mosolyt az arcán. Muszáj volt beszélnem vele.
- Sevra beszélhetnénk? Léptem oda nővérem mellé bizalmas tekintettel.
- Persze. Az úr úgysincsen valami cseverészős hangulatban. - vetett rá egy megvető pillantást. -
Ha megengedi.
- Nyugodtan. - Mondja majd belekortyol a pezsgőjébe.
Miután elsétáltunk oda is fordultam nővéremhez.
- Szóval erre gondoltál. - Tettem karba a kezem, majd felvázoltam a helyzetet.
- Erre. - Mondta. -
Jó, hát nem épp egy főnyeremény a fickó, de ha nem lesz már hasznunkra, úgysem tartjuk sokáig életben. - Von vállat egyszerűen és belekortyol az italába.
- Végül is.. - Néztem rá a fickóra, majd elgondolkodtam. -
Nem egy rossz pasi. - Mosolyogtam ravaszul, majd láttam, hogy Sevra elfindorodik.
- Kicsi vagy még, remélem majd kinövöd. - Vonta meg a vállát.
- Logan, biztosan találkoztál már az idősebb lányommal, Severával, ő pedig itt a legfiatalabb, Aquila. mutatott be minket az alaknak.
- Lám-lám ismét összefutunk. - Mosolygott tovább Sevra. Látszólag nagyon jól szórakozott. - Gratulálok az előléptetéséhez. Azt hiszem ez idáig még nem volt alkalmam.
- Helló. Örülök hogy találkozunk. - Küldtem felé egy pimaszul magabiztos mosolyt.
- Jó estét, Sevra köszönöm. - Nézett ránk. Szemébe látszódott a nemtetszés. Ezek szerint ismerte a nővéremet és az arckifejezéséből ítélve, nem kedvelte. Meg tudom érteni miért. A testvérem nagyon ördögi, főleg az aurorokkal szemben.
- Severa, szórakoztatnád a vendéget kérlek, amíg én váltok a húgoddal pár szót? - Kérdezte apa, majd el is vezetett, ezzel Logant és Severát magára hagyva. Hatalmas gombóc nőtt a torkomban, mint általában mindig, amikor apámmal kettesben vagyunk. A terem egyik távolabbi pontjához sétált, ahol biztos volt abban, hogy senki sem figyelt ránk, majd belekezdett.
- Maga a Sötét Nagyúr kért meg, hogy közvetítsem feléd az első megbízásodat. Tudod, kislányom, ez a Reidar fickó, nem egy akárki. Ő a vezető auror, és nagyon örülnénk neki, ha pár információt ki tudnál édesgetni belőle, ami hasznos lehet a Nagyúr számára. - Vázolta fel a helyzetet. -
Ha át tudnád állítani a mi oldalunkra, az még jobb lenne. Tudod már, mire gondolok?
- Igen, de mégis hogyan? Nem úgy néz ki a férfi, mint aki nagyon ismerkedni akarna. - Pillantottam a fickóra észrevétlenül.
- Még nem, de ez majd változni fog. Bízom a képességeidben. - Mondta majd küldött egy bizalmas mosolyt. Apa úgy érti hogy...? Nem, bizonyára tévedek.
- De ugye nem kell vele flörtölnöm vagy ilyesmi. - Nevettem kínosan és a világon mindennél jobban vágytam arra, hogy apám vegye a poént.
- Pontosan ezt kell tenned. A szerelméért az ember bármit megtenne. Elmond neki mindent. Nekünk pontosan ez kell. - Erre a gondolatra felfordult a gyomrom. Ezt nem gondolhatják komolyan. A pasi még csak nem is bír engem. Báár, ha jobban megnézem, nem rossz egy fickó. Ki is használhatnám az alkalmat. Egy kis hancúrozás sosem árt.
Rendben apa. - Húztam széles mosolyra az ajkaim. - Ha ez a Nagyúr kérése, akkor legyen.
- Ez a beszéd. - Paskolta meg a hátam, majd vissza vezetett a többiekhez.
- Olyan feszültnek tűnik. Csak nem túl sok a munka? - Hallottam Sevra gúnyos hangját majd láttam a mosolyt az arcán. Muszáj volt beszélnem vele.
- Sevra beszélhetnénk? Léptem oda nővérem mellé bizalmas tekintettel.
- Persze. Az úr úgysincsen valami cseverészős hangulatban. - vetett rá egy megvető pillantást. -
Ha megengedi.
- Nyugodtan. - Mondja majd belekortyol a pezsgőjébe.
Miután elsétáltunk oda is fordultam nővéremhez.
- Szóval erre gondoltál. - Tettem karba a kezem, majd felvázoltam a helyzetet.
- Erre. - Mondta. -
Jó, hát nem épp egy főnyeremény a fickó, de ha nem lesz már hasznunkra, úgysem tartjuk sokáig életben. - Von vállat egyszerűen és belekortyol az italába.
- Végül is.. - Néztem rá a fickóra, majd elgondolkodtam. -
Nem egy rossz pasi. - Mosolyogtam ravaszul, majd láttam, hogy Sevra elfindorodik.
- Kicsi vagy még, remélem majd kinövöd. - Vonta meg a vállát.
- Héé csak eljátszadozom vele. - Kacsintottam majd ravaszul elmosolyogtam. -
Adott a lehetőség.
Miután ezt kimondta meglátta, a középső nővérét besétálni az ajtón. Sienna magassarkú cipőt viselt, halvány zöldes térdig érő ruhával amihez fekete ballonkabátot vett fel. Elegáns volt a kinézete. Haja egzotikus fonatokba van rendezve. Sienna, Sevra és én voltunk együtt a River család büszkeségei. Sevra a legidősebb utána Sienna és én.
Fiatalabbik nővérem értetlen arca mosolyra késztetett. Amennyire ismerem biztos elfelejtette az ünnepséget.
Mikor Sevra meglátta, ő is elmosolyodott de a fickót, - akire ha jól emlékszem Logannek hívják - elsétálni láttam.
- A tékozló leány visszatért. - mosolygott tovább, majd átsétáltunk a termen, majd egymás után megölelgettük a testvérkénket.
- Te sem kapkodtad el a belépőt. - jegyezte meg Sevra ahogy végig néz a nővérén. -
De legalább elegáns aki késik.
- Öhm, miről maradtam le? Valahogy elfelejtettek baglyot küldeni. - Mondja szemrehányóan.
- Vagy csak te felejtetted el a partit. - Kacsintottam rá, majd elgondolkodtam. -
Nem most lenne az első eset. - Kuncogtam majd gyengéden meglöktem a csípőmmel.
- Nagyon humoros vagy Borzi. - Forgatta a szemeit. Olyan rég láttam Siennát, hogy majdnem el is felejtettem, milyen amikor a becenevemen szólít. Azt hiszi vicces, ha Borzinak szólít, de belül tudom, hogy csalódott volt, amikor a Hugrabug házba kerültem.
- Miről maradtam le? - Ezzel a kérdéssel kizökkentett a gondolataimból és visszatértem a jelenbe.
- Csak a szokásos. Apa pénz csinál a minisztériumnak. - Válaszolt helyettem is Sevra, majd legyintett. -
Mintha nem tudnád. Na de persze, - Teszi hozzá cinkos vigyorral. -
A kis hugicánk beelőzött. - Erre büszkén kihúztam magam.
Mármint miben? Annyi mindenbe beelőztelek, hogy már nem tudom mire gondolsz. - Jegyeztem meg gúnyosan.
- Nocsak! Milyen nagy szája van valakinek. - Förmedt rám Severa, majd elmosolyodott mire csak kinyújtottam a nyelvemet, karba tettem a kezem és kacsintottam egyet, mire Sienna értetlenül nézett.
- Ugye csak viccelsz, s ahogy látom még büszke is vagy Sevra. - Jegyezte meg gúnyosan.
- Miért ne lennék? - Kérdezte értetlenül amin elmosolyodtam. Jó érzés volt, hogy a nővérem büszke rám. Nekem ez volt a legfontosabb. Közben a szemem sarkából észrevettem, hogy Mr. Főauror uraság visszatért és kért magának egy pohár whiskey-t. Közben körbepillant, valószínűleg végig méri a társaságot, majd belekortyolt az italába. Nem értettem mi baja van Sevrának, egész jó pasi. Magas, jól öltözött pasi. Még hosszú kék kabátja sem takarhatta el izmos felsőtestét. Ebben az sem segített, hogy az ingét kicsit kigombolva hagyta. Nyakkendőjét viszonylag lazán hagyta fején egy újságírókéhoz hasonló kalapot viselt. Szakálla kiemeli erős állkapcsát és felemás szemét ami kék és barna. Arcán egy hosszú sebhely van, amit valószínűleg egy csatában szerzett. Ezüstös hajával még jobban kiemelkedik a tömegből. Meg kell hagyni, Voldemort nem lőtt mellé az ízlésével.
- Nem akarok belemenni, főleg hogy ilyen sokat vannak itt. - hárította el, hogy ne legyen enyhe veszekedés. -
Hol van apa meg anya? - Kíváncsian körbepillantott mire Sevra is ugyanígy tett.
- Apa valószínűleg Caramellel társalog, anya meg... - Pillantott vissza ránk majd egy kicsit elgondolkodott. -
Fogalmam sincs, nem láttam már egy ideje.
- Ó, akkor megyek megkeresem apát! - Kacsintott a nővéremre, majd elsiklott a tömeg felé. Tisztán látszott rajta a francia hatás. Sienna nem a Roxfortba került, hanem a Beauxbatonsba és mai napig ott élt. Apa próbálja haza csalogatni több-kevesebb sikerrel. Viszont sokszor jön látogatóba, és rendszeresen tartjuk is a kapcsolatot bagoly postán. Ezekben az években drága nővérünk természetesen átvette a francia stílust és próbálja Sevrára is átragasztani ezt a jó szokást, de a lány hajthatatlan. Igazi vadóc csaj, szegecsekkel, szakadt ruhákkal, festett kirívó hajszínnel és füstös sminkkel. A családunk tökéletes ellentéte. A mi famíliánkban mindenki elegáns, tekintve azt, hogy anyukánk félig francia. Nagy rejtély, hogy Sevra miért lett ilyen. Valószínűleg az iskolában leste el valakitől, vagy csak a család fekete bárányának született.
- Nézd meg milyen kis elegáns. Büszke vagyok. Végre valaki! - Fordultam oda nővéremhez és reménykedtem benne, hogy veszi a célzást. Ekkor észre vettem, hogy a kis auror barátunk szúrós tekintettel néz minket és az elsétáló Siennát felváltva. Vajon őt is ismeri? Amúgy is miért néz ránk ilyen szemekkel? Az egy dolog, hogy Sevra bizonyára megkeseríti a munkáját, de hogy lehet olyan felszínes, hogy így elítél? Lehet csak jók a megérzései. Csak azt sajnálom, hogy én nem keseríthetem meg az életét, csak mert el kell játszanom a nagy szerelmest. De ha így kell tennem, állok elébe.
- Hát engem nem volt nehéz lepipálnia. Jobban szeretem Sirius bácsi motoros, punk-rock stílusát, de hát ő már nem igazán tartozik a családhoz. - Mondta. -
Neked kell felnőni ehhez az eleganciához.
- Hát ha ezen múlik, akkor inkább maradok örök gyerek. - Fintorodik el. -
Szerintem egy nő legyen elegáns. - Kacsintottam majd kuncogva hozzátettem: -
Azt jobban szeretik a pasik. Erről jut eszembe. - Emeltem fel a mutató ujjam. -
Jön az én időm. - Néztem a férfire, majd egy hatalmas mosoly kereteiben ott hagytam a nővérem.
Mikor Sevra meglátta, ő is elmosolyodott de a fickót, - akire ha jól emlékszem Logannek hívják - elsétálni láttam.
- A tékozló leány visszatért. - mosolygott tovább, majd átsétáltunk a termen, majd egymás után megölelgettük a testvérkénket.
- Te sem kapkodtad el a belépőt. - jegyezte meg Sevra ahogy végig néz a nővérén. -
De legalább elegáns aki késik.
- Öhm, miről maradtam le? Valahogy elfelejtettek baglyot küldeni. - Mondja szemrehányóan.
- Vagy csak te felejtetted el a partit. - Kacsintottam rá, majd elgondolkodtam. -
Nem most lenne az első eset. - Kuncogtam majd gyengéden meglöktem a csípőmmel.
- Nagyon humoros vagy Borzi. - Forgatta a szemeit. Olyan rég láttam Siennát, hogy majdnem el is felejtettem, milyen amikor a becenevemen szólít. Azt hiszi vicces, ha Borzinak szólít, de belül tudom, hogy csalódott volt, amikor a Hugrabug házba kerültem.
- Miről maradtam le? - Ezzel a kérdéssel kizökkentett a gondolataimból és visszatértem a jelenbe.
- Csak a szokásos. Apa pénz csinál a minisztériumnak. - Válaszolt helyettem is Sevra, majd legyintett. -
Mintha nem tudnád. Na de persze, - Teszi hozzá cinkos vigyorral. -
A kis hugicánk beelőzött. - Erre büszkén kihúztam magam.
Mármint miben? Annyi mindenbe beelőztelek, hogy már nem tudom mire gondolsz. - Jegyeztem meg gúnyosan.
- Nocsak! Milyen nagy szája van valakinek. - Förmedt rám Severa, majd elmosolyodott mire csak kinyújtottam a nyelvemet, karba tettem a kezem és kacsintottam egyet, mire Sienna értetlenül nézett.
- Ugye csak viccelsz, s ahogy látom még büszke is vagy Sevra. - Jegyezte meg gúnyosan.
- Miért ne lennék? - Kérdezte értetlenül amin elmosolyodtam. Jó érzés volt, hogy a nővérem büszke rám. Nekem ez volt a legfontosabb. Közben a szemem sarkából észrevettem, hogy Mr. Főauror uraság visszatért és kért magának egy pohár whiskey-t. Közben körbepillant, valószínűleg végig méri a társaságot, majd belekortyolt az italába. Nem értettem mi baja van Sevrának, egész jó pasi. Magas, jól öltözött pasi. Még hosszú kék kabátja sem takarhatta el izmos felsőtestét. Ebben az sem segített, hogy az ingét kicsit kigombolva hagyta. Nyakkendőjét viszonylag lazán hagyta fején egy újságírókéhoz hasonló kalapot viselt. Szakálla kiemeli erős állkapcsát és felemás szemét ami kék és barna. Arcán egy hosszú sebhely van, amit valószínűleg egy csatában szerzett. Ezüstös hajával még jobban kiemelkedik a tömegből. Meg kell hagyni, Voldemort nem lőtt mellé az ízlésével.
- Nem akarok belemenni, főleg hogy ilyen sokat vannak itt. - hárította el, hogy ne legyen enyhe veszekedés. -
Hol van apa meg anya? - Kíváncsian körbepillantott mire Sevra is ugyanígy tett.
- Apa valószínűleg Caramellel társalog, anya meg... - Pillantott vissza ránk majd egy kicsit elgondolkodott. -
Fogalmam sincs, nem láttam már egy ideje.
- Ó, akkor megyek megkeresem apát! - Kacsintott a nővéremre, majd elsiklott a tömeg felé. Tisztán látszott rajta a francia hatás. Sienna nem a Roxfortba került, hanem a Beauxbatonsba és mai napig ott élt. Apa próbálja haza csalogatni több-kevesebb sikerrel. Viszont sokszor jön látogatóba, és rendszeresen tartjuk is a kapcsolatot bagoly postán. Ezekben az években drága nővérünk természetesen átvette a francia stílust és próbálja Sevrára is átragasztani ezt a jó szokást, de a lány hajthatatlan. Igazi vadóc csaj, szegecsekkel, szakadt ruhákkal, festett kirívó hajszínnel és füstös sminkkel. A családunk tökéletes ellentéte. A mi famíliánkban mindenki elegáns, tekintve azt, hogy anyukánk félig francia. Nagy rejtély, hogy Sevra miért lett ilyen. Valószínűleg az iskolában leste el valakitől, vagy csak a család fekete bárányának született.
- Nézd meg milyen kis elegáns. Büszke vagyok. Végre valaki! - Fordultam oda nővéremhez és reménykedtem benne, hogy veszi a célzást. Ekkor észre vettem, hogy a kis auror barátunk szúrós tekintettel néz minket és az elsétáló Siennát felváltva. Vajon őt is ismeri? Amúgy is miért néz ránk ilyen szemekkel? Az egy dolog, hogy Sevra bizonyára megkeseríti a munkáját, de hogy lehet olyan felszínes, hogy így elítél? Lehet csak jók a megérzései. Csak azt sajnálom, hogy én nem keseríthetem meg az életét, csak mert el kell játszanom a nagy szerelmest. De ha így kell tennem, állok elébe.
- Hát engem nem volt nehéz lepipálnia. Jobban szeretem Sirius bácsi motoros, punk-rock stílusát, de hát ő már nem igazán tartozik a családhoz. - Mondta. -
Neked kell felnőni ehhez az eleganciához.
- Hát ha ezen múlik, akkor inkább maradok örök gyerek. - Fintorodik el. -
Szerintem egy nő legyen elegáns. - Kacsintottam majd kuncogva hozzátettem: -
Azt jobban szeretik a pasik. Erről jut eszembe. - Emeltem fel a mutató ujjam. -
Jön az én időm. - Néztem a férfire, majd egy hatalmas mosoly kereteiben ott hagytam a nővérem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése