Dobby

Dobby vagyok, egy házimanó, aki szabad szeretne lenni, mivel Malfoyék nem tisztelnek igazán. Bár a házimanókat sosem tiszteli senki. Dobby nagyon szomorú ez miatt.
Egyszer Dobby hallotta a gazdájától, hogy Tudod ki visszamegy a Roxfortba. Csúnya dologra készült, ezért nem is engedhette Dobby, hogy Harry Potter vissza menjen az iskolába. Megpróbáltam beszélni vele de nem működött. Szóval másik módszert kellett Dobbynak keresnie, de a naiv kis manó azt hitte, annyi bőven elég lesz, a fiú távol tartására, hogy lezárja a 9 és 3/4-ik vágányt. Sajnos a furfangos gyerek kitalált egy alternatív megoldást, barátjával. Dobby hallotta hírét, hogy nagy szerepléssel, de bekerültek a Roxfortba.
Szóval el mentem az iskolába. Harry Potter nem maradhatott ott. Harry Potter veszélyben volt! Nagy nagy veszélyben.
Dobby elment a kviddics meccsére, és előre tudta, hogy ezért nagyon nagyon megfogja büntetni magát! Ráparancsolt az egyik gurkóra, hogy lökje le Harryt a seprűjéről.
A fiú le is esett, de még mindig nem akart elmenni.
Dobby később be is tartotta a szavát, jól rácsukta a szekrény ajtaját az összes ujjára.
Később ellátogatott Harry-hez, a fiú rá is jött hogy ő volt az, de rentkívűl kedves volt a manóhoz.
Később pedig -Dobby kedvenc emléke- nagyon hálás volt neki.
Éppen Malfoy gazdával sétált Dobby a Roxforti folyósón el Harry Pottertől, amikor a fiú utánnunk jött egy sebzett, régi naplóval.
- Ezt úgy gondoltam oda adom önnek. - adta át Lucius gazdának a fekete naplót.
Malfoy rosszalóan ránézett majd odadobta Dobbynak. Nekem.
Belelapoztam a könyvbe és egy zoknit találtam benne. Egy zoknit!! A gazdám ruhát adott nekem!! Dobby-nak. Dobby szabad!
Szabad manó.
De Dobby életében a kaland meg csak most fog kezdődni.