A MÚLTBAN ÉLŐ LÁNY
Sziasztok! :)
Itt is lenne az egyik leghíressebb kistörténetem a másik blogról! :3
Enjoy^^
Jane! - szakít ki újabb álmodozásaim közül anyu. - Igazán elmosogathatnál legalább magad után ha itthon vagy egyedül. - szid le. Valami oka mindig van, amiért leszidhat. Bár amióta elköltöztünk egész jól kijövünk. Ezek a kisebb fajta beszólások semmi ahoz képest ami otthon volt. Ott állandóan csak... Na jó Jane megtennéd, hogy legalább mosogatás közbe kikapcsolod a hülye emlékeid?
Miután befejeztem persze fel akartam menni rögtön a szobám magányába. Ott legalább senki nem lát, ezért szeretem annyira.
De anya természetesen nem bírta ki, hogy ne állítson meg. Szerinte túl sokat vagyok a szobámba, szerintem csak átlagos tini lány vagyok. Ahj én mindenben annyira átlagos vagyok.
- Történt valami a suliba?
- Semmi. - mondtam a megszokott választ.
- Veled sose történik semmi. - ingatja a fejét.
- Tudod anyu, elég unalmas életem van. - mosolyogtam el, majd ezzel a lendülettel fel is szaladtam a lépcsőn, elmenekülve anyu további kérdéseitől.
Becsuktam magam mögött az ajtót és kis gombócba kötöttem ki a földön. Újra magamba mélyedtem. Hiányzott Kim. Ő volt az egyetlen igaz barátnőm. De már nem tud itt lenni velem. Hiszen több mint 1000 km-re vagyunk egymástól. Hiába, a chat nem helyettesítheti azokat az őrült pillanatokat.
Na meg Aiden. Mennyit szivattuk egymást. Annyira hiányzik.
De már semmi sem olyan mint régen. Kim biztos talált új legjobb barátnőt. Aiden meg.. Hisz annyian odavannak érte. Nem is értem mit szeret bennem.
Ekkor odaléptem a tükörhöz. Nézegettem picit magam. De semmi különleges. Mint ha nem is én lennék. Sokszor mintha felülről nézném magam. Könnycseppek folytak végig az arcomon.
Gyorsan letöröltem majd tanulmányozni keztem magam. Még mindig nem látom. Nézhetem magamat egész este úgyse venném észre bennem mi más.
Megérintettem a tükröt. Sokszor érzem úgy mintha gondolataimban elmenekülnék a múltba. Amióta költöztünk, sokszor voltak olyan álmaim amiben magamat néztem a múltban. De hisz ha egyszer olyan szép. Semmin se változtatnék, az úgy volt tökéletes.
Mára már kicsúszott a kezemből az irányítás. A jelenben nem sok részem van.
Egy lány aki a múltban él, de a teste a jelenben van. Ez lennék én. Jane Brown
Megjegyzések
Megjegyzés küldése