Bejegyzések

Aurorok vs. Halálfalók // HP fanfiction #1

-
Kép
Severa eszméletlenül büszke volt, mikor kishúga csatlakozott a Halálfalókhoz. Tudni való volt, hogy a River család mindig is pártolója és gyakorlója volt azoknak a dolgoknak, eszméknek, személyeknek, amiket, vagy akiket a mugli védelmező társadalom talán elítélt. Felmenőik között számos személy nyíltan támogatta annak idején akár maga a híres Grindelwald eszméit, miszerint a varázslóknak nem bujkálniuk kéne, hanem vezetni a társadalmat. Így amikor Lord Voldemort megjelent és hirdetni kezdte Mardekár tanait, és a tiszta-vérűség újra divatba jött, nem volt csoda, hogy a River család elsők között kezdte támogatni a Nagyurat. Pár éve kezdődött az egész, és amint hivatalosan lettek Halálfalók is, Severa az első volt, aki csatlakozott közéjük - és büszke is volt rá, hogy első generációs halálfalónak mondhatta magát. Bár szülei nem viselték a sötét jegyet, büszkék voltak rá, hogy lányuk a Sötét Nagyúr csatlósa lett. Középső lányuk, Sienna nézeteiről a család nem igazán tudott, és volta...
Megjegyzés küldése
További információk

Dobby

-
Kép
Dobby vagyok, egy házimanó, aki szabad szeretne lenni, mivel Malfoyék nem tisztelnek igazán. Bár a házimanókat sosem tiszteli senki. Dobby nagyon szomorú ez miatt. Egyszer Dobby hallotta a gazdájától, hogy Tudod ki visszamegy a Roxfortba. Csúnya dologra készült, ezért nem is engedhette Dobby, hogy Harry Potter vissza menjen az iskolába. Megpróbáltam beszélni vele de nem működött. Szóval másik módszert kellett Dobbynak keresnie, de a naiv kis manó azt hitte, annyi bőven elég lesz, a fiú távol tartására, hogy lezárja a 9 és 3/4-ik vágányt. Sajnos a furfangos gyerek kitalált egy alternatív megoldást, barátjával. Dobby hallotta hírét, hogy nagy szerepléssel, de bekerültek a Roxfortba. Szóval el mentem az iskolába. Harry Potter nem maradhatott ott. Harry Potter veszélyben volt! Nagy nagy veszélyben. Dobby elment a kviddics meccsére, és előre tudta, hogy ezért nagyon nagyon megfogja büntetni magát! Ráparancsolt az egyik gurkóra, hogy lökje le Harryt a seprűjéről. A fiú le is esett, de...
Megjegyzés küldése
További információk

GÉNHIBÁK - Bevezető

-
Kép
2335-öt írunk. Teljesen hétköznapi, tavaszi nap volt. Minden jól indult, addig ameddig meg nem láttam az osztályom bejáratánál őket. Igen őket. Értem jöttek. a külvilág elsötétedett, csak tompán hallottam a művészet tanárom hangját miközben veszekszik velük. Csak bámultam őket miközben felém tartottak és akkor kizökkentem. - Ne jöjjenek közelebb! - ordítottam el magam, a pániktól megtört a hangon. - Azt nem tehetjük, velünk kell jönnie. - hallottam az egyik férfi hangját. Sokkal nagyobbak és erősebbek voltak nálam. Esélyem sincs. Vagy talán mégis? - Nem! - üvöltöttem sírva majd még egyet léptem hátra de a fal megakadályozott a további tolatásba. Teljesen bepánikoltam és megtettem az első dolgot ami eszembe jutott. Becsuktam a szemem és a lehető legerősebben koncentráltam a szobámra. Felidéztem minden egyes szögletét majd amikor kinyitottam a szemem már ott is voltam, de sajnos nem egyedül.
Megjegyzés küldése
További információk

MESSZE MINDENTŐL

-
Kép
A földtől 17 fényévnyire lakni kisebb magánnyal jár. A szüleim meghaltak 15 éves koromban, testvérem nem igen van. Az anyabolygómon még sosem jártam, már a szüleim hajóján születtem, csak néha messziről láttam a földet. Elmennék oda de nem élnék ott. Az emberiségtől a szervezet eltitkol rengeteg csodás es kevésbé csodás előlényeket. Több ezer faj él még az univerzumbam. A földön elők megilyednének és pánikba kezdenének esni, vagy el sem hinnék. Hihetetlen, hogy vannak olyan öntelt emberek, akik tényleg azt hiszik, hogy egyedül a a földön keletkezhetett élet ebbe a hatalmas univerzumba. A bevetéseimen mindig is egyedül dolgoztam, gondoltam most se lesz másképp. Sosem tévedek de most kivételesen, tévedtem. Amikor Josh Adams ügynök belépett a hajóm bejáratán lesokkoltam. Mindenki utál ezzel a beképzelt majommal dolgozni. Nekem pedig azt kell tennem 1 teljes hónapig.
Megjegyzés küldése
További információk

TESTVÉR GONDOK - 3. rész

-
Kép
Egy hét telt el azóta, hogy ez a pasas betette a francos lábát azon a francos ajtón egyenesen be az életembe. Amióta beszólt nekem, azóta nem nagyon szóltam hozzá, csak ha muszáj volt. Ma viszont be kell mennem velük a suliba, és beszélnem kellett a tanárommal. Ennek annyira ő sem örült, és nem onnan gondolom, hogy hallottam őket beszélni, miközbe fürödtem, hogy megtudja oldani egyedül is de anyu ragaszkodott hozzá, hogy velük tartsak mert se az iskolát se pedig a kiejtést nem ismerik rendesen, úgyhogy nagy morcival a fejünkön elindultunk. Bálintal ketten mentünk elől ő meg baktatott mögöttünk. Hah! Nesze neked Mr. Mindent tudó apuci! A suliba kicsit korán értünk be és várnunk kellett de aztán egy kínszenvedéssel később végre bemehettünk. Imádom Mr. Brownt nagyon aranyos, kedves és még poénos is. Üdvözöltük, majd leültünk, és a tanárom magyarázásba kezdett. Ahogy Bálinttól vártam a végén rámsandított és az arcán aggódás tört ki. Gondolom végigfutott az agyán, hogy mégis mi a fr...
Megjegyzés küldése
További információk

TESTVÉR GONDOK - 2. Rész

-
Kép
Remegő térddel indultam meg lefelé, Bálint szorosan mögöttem. A kis lépcső felénél megállított, majd a fülembe súgta: - Olyan átlátszó vagy cica. Ne remegj ennyire, próbálj megnyugodni. Gyorsan bóllintottam, majd miest elengedett, leszaladtam a lépcsőn. Magamra vettem a világ legédesebb mosolyát majd üdvözöltem Bálint apját. - Jó napot. - nyújtottam a kezem - Zoé vagyok - kezetráztunk. Közbe végig bámultam az arcát. Miközben én itt mosolygok mint a tejbetök, neki arca se rezdül. Érdekes. Unalmas pasi. Bálint mondta, hogy az apja elég....szigorú. Remélem attól, hogy ilyen, még nem akar majd apáskodni felettem. Sosem volt apám, most már nem is kell, jól megvoltunk anyával és nővéremmel hármasba. - Üljetek le. Zoé te pedig gyere segíts megteríteni. - nézett rám anyu. Nincs kedvem Mr. Fapofával vacsorázni, de csak el kell viselnem, de ha a vacsora allatt is így fogja tartani magát, az agyamra fog menni. Utálom az ilyen embereket. Nem értem őket, mitha fájna nekik mosolyogni, pe...
Megjegyzés küldése
További információk

Séta

-
Kép
Nagyot dobbant a szívem de abban a pillanatban egy nagyobb fájást is éreztem ugyanott. Ez a pici idő tökéletesen elég volt, hogy megtorpanjak. Ösztönösen a mellkasomra kaptam a kezem, és rettenetesen megijedtem. Műszívek, kórházak futottak át az agyamon egyetlen másodperc alatt, majd mikor a szívinfarktus jutott eszembe leállítottam az agyam. Csak paranoiás vagyok. Tovább sétáltam a főút melletti járdán, és próbáltam elterelni a figyelmem. Felnéztem az égre. A felhők szinte foszlottak szét, olyan hatást kelve, mint amikor széthúzod a vattacukrot. De rég ettem már. - Futott át a fejemen. Messzebbre, a túra utak irányába már hatalmas esőfelhők voltak. Még hogy hurrikán utáni klímaváltozás, ugyanolyan hideg van mint eddig. De, Skóciába nem volt szinte semmi, csak az égbolt volt tegnap sárga délben és olyan volt mintha reggel hét óra lenne. Ezenkívül semmi extra. Visszapillantottam az előttem lévő csúnya felhőkre. Tuti el fogok ázni, gondoltam, mire elhúztam a számat. Hülye óceáni ég...
Megjegyzés küldése
További információk