Az én céltalan történeteim

Remegő térddel indultam meg lefelé, Bálint szorosan mögöttem. A kis lépcső felénél megállított, majd a fülembe súgta: - Olyan átlátszó vagy cica. Ne remegj ennyire, próbálj megnyugodni. Gyorsan bóllintottam, majd miest elengedett, leszaladtam a lépcsőn. Magamra vettem a világ legédesebb mosolyát majd üdvözöltem Bálint apját. - Jó napot. - nyújtottam a kezem - Zoé vagyok - kezetráztunk. Közbe végig bámultam az arcát. Miközben én itt mosolygok mint a tejbetök, neki arca se rezdül. Érdekes. Unalmas pasi. Bálint mondta, hogy az apja elég....szigorú. Remélem attól, hogy ilyen, még nem akar majd apáskodni felettem. Sosem volt apám, most már nem is kell, jól megvoltunk anyával és nővéremmel hármasba. - Üljetek le. Zoé te pedig gyere segíts megteríteni. - nézett rám anyu. Nincs kedvem Mr. Fapofával vacsorázni, de csak el kell viselnem, de ha a vacsora allatt is így fogja tartani magát, az agyamra fog menni. Utálom az ilyen embereket. Nem értem őket, mitha fájna nekik mosolyogni, pe...