GÉNHIBÁK - Bevezető
2335-öt írunk. Teljesen hétköznapi, tavaszi nap volt. Minden jól indult, addig ameddig meg nem láttam az osztályom bejáratánál őket. Igen őket. Értem jöttek. a külvilág elsötétedett, csak tompán hallottam a művészet tanárom hangját miközben veszekszik velük. Csak bámultam őket miközben felém tartottak és akkor kizökkentem. - Ne jöjjenek közelebb! - ordítottam el magam, a pániktól megtört a hangon. - Azt nem tehetjük, velünk kell jönnie. - hallottam az egyik férfi hangját. Sokkal nagyobbak és erősebbek voltak nálam. Esélyem sincs. Vagy talán mégis? - Nem! - üvöltöttem sírva majd még egyet léptem hátra de a fal megakadályozott a további tolatásba. Teljesen bepánikoltam és megtettem az első dolgot ami eszembe jutott. Becsuktam a szemem és a lehető legerősebben koncentráltam a szobámra. Felidéztem minden egyes szögletét majd amikor kinyitottam a szemem már ott is voltam, de sajnos nem egyedül.