Séta
Nagyot dobbant a szívem de abban a pillanatban egy nagyobb fájást is éreztem ugyanott. Ez a pici idő tökéletesen elég volt, hogy megtorpanjak. Ösztönösen a mellkasomra kaptam a kezem, és rettenetesen megijedtem. Műszívek, kórházak futottak át az agyamon egyetlen másodperc alatt, majd mikor a szívinfarktus jutott eszembe leállítottam az agyam. Csak paranoiás vagyok. Tovább sétáltam a főút melletti járdán, és próbáltam elterelni a figyelmem. Felnéztem az égre. A felhők szinte foszlottak szét, olyan hatást kelve, mint amikor széthúzod a vattacukrot. De rég ettem már. - Futott át a fejemen. Messzebbre, a túra utak irányába már hatalmas esőfelhők voltak. Még hogy hurrikán utáni klímaváltozás, ugyanolyan hideg van mint eddig. De, Skóciába nem volt szinte semmi, csak az égbolt volt tegnap sárga délben és olyan volt mintha reggel hét óra lenne. Ezenkívül semmi extra. Visszapillantottam az előttem lévő csúnya felhőkre. Tuti el fogok ázni, gondoltam, mire elhúztam a számat. Hülye óceáni ég...